"Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik"

Széchenyi István sokat idézett megállapítása éppúgy megállja a helyét a mai Magyarországon, mint közel két évszázada, a Reformkor idején.  A XXI. században ugyanakkor világosság vált, hogy a "kiművelt emberfők" közé nem kizárólag a felsőoktatási intézmények padsoraiból kikerült, diplomás értelmiség képviselői tartoznak. A magyar társadalom alapvető érdeke, hogy minél több fiatal számára tudja biztosítani a képességeinek és egyéni motivációjának leginkább megfelelő képzést.

A tehetséggondozó programok

A tehetséggondozó programok alapvető célja azoknak a célcsoportoknak az azonosítása és segítése, amelyek az átlagosnál nagyobb fokú odafigyelés mellett kiemelkedő eredmények elérésére képesek.

A tehetségsegítés iránti társadalmi, politikai és médiaérdeklődés rendkívül nagy.  A tehetségek fejlesztése igen magas megtérülésű beruházás, amely a jelenlegi társadalmi helyzetben nemzetünk számára felemelkedési lehetőséget ad.
A magyar felsőoktatási rendszer jelentős expanzión ment át az elmúlt két évtizedben, és amint a hagyományos elitképzés intézményei alkalmazkodtak a tömegek befogadásához, a személyre szabott képzés feltételei egyre szűkösebbé váltak. A valódi gazdasági és tudományos áttörésre esélyt adó egyedi innovációk és eredeti kutatások megjelenésének nem kedveznek a tömegesedés folyamatai. A megváltozott felsőoktatási struktúrában elengedhetetlen az aktív tehetséggondozás térnyerése mind a szakmai műhelyek minőségének tartós megőrzése, mind pedig a tehetséges egyének sikeres kibontakoztatása érdekében.
A Tehetséggondozási Állandó Bizottságot azzal a céllal hívta életre a Magyar Rektori Konferencia, hogy az felsőoktatási intézmények önálló tehetségsegítő kezdeményezéseinek koordinációja és kiterjesztése révén valamennyi motivált tehetség érvényesülését elősegítse a magyar felsőoktatásban.